1952-53-ban -kitelepítettként- Gyöngyössolymoson éltünk és megértünk egy nyáron két-három olyan zivatart is, ami a falun átfolyó patak szintjét 2-3 m-rel is megemelte. Az árhullám szabályos vízfalként érkezett, amit megnézni a fél falu elõre levonult a patak partjára. Persze a lehordott fa kifogása sem volt mellékes. Kár azonban sehol nem keletkezett, mert egyetlen ház vagy melléképület sem állt olyan helyen az akkor még hagyományos településszerkezetû faluban, ahol akár a legnagyobb áradás is elérhette volna. A patak medrét természetesen meg sem próbálták szabályozni, inkább alkalmazkodtak hozzá. Azt hiszem, a mostanában elmosott falvakban ezt az öreg szabályt hagyták figyelmen kívül a településfejlesztésnek nevezett gátlástalan terjeszkedés során...