Nincs mit nevet .
Kísérleti jelleggel bevezettem egy, a forduló jellemzésére remélhetõleg alkalmas paramétert, az Integrálalakot. Egyedül nem lesz elég, kelleni fognak még hozzá kapcsolódó paraméterek. Az integrálalak maga a csökkenõ sorrendbe rendezett pontszámok sorozatára (ami "normális", vagyis az indexei az egész számok 1,2,...,n számtani sorozata) illesztett harmadfokú polinom alakjából származik, számítási módját leírtam: Link . Ez is még bõvülni fog. Az integrálalak-mutató tehát azt mutatja meg, mennyire "integráljel-alakú" a pontszámok sorozata (a diagram képe maga). Ebbõl az élmezõny, a sereghajtók és a középmezõny "méretarányára" lehet következtetni, egyéb ebbõl származó paraméterek ahhoz kellenek, hogy ne csak a méretarányra, hanem a méretekre magukra, valamint esetleg az egyes szakaszok "szorosságára" (mennyire szoros az élmezõny, középm, stb.) is következtetni lehessen.

Az integrálalak-mutatót már kiszámoltam a nyári versenykörökön (az elõzõ évi összefoglaló statisztika folytatásában benne lesz). Azt tapasztaltam, hogy a kis szórású köröknél az IA 7-9% között mozog a várható pontokon, míg a nyugodt körökben a valódi pontokon 9-10% közötti. Izgalmas körök esetén a várható pontoké nagyobb. Ha nagyon alacsonyan alakulnak a pontok (akár valódi, akár várható), az általában az IA-t is csökkenti. A valódi pontokon igazán akkor tud magasan alakulni, ha megosztottság jellemzi a mezõnyt (de nem pusztán a nagy szórásról van szó, sõt az nem is feltétlenül kell), vagy ha valamilyen "részleges" mezõnybukta van.