A hidakat, duzzasztókat, általában a vízépítési mûtárgyakat és azok elemeit bizonyos valószínûséggel elõforduló eseményekre méretezik. Az, hogy egy vízbe dõlt fa eltalál egy pillért, egy zsiliptáblát, stb, nem egy a méretezési gyakorlatban használt mondjuk 10,000, nem is 1,000, sõt nem is 100 évente elõforduló esemény. Ha ilyen nem igazán rendkívüli eseményt ezek a mûtárgyak nem viselnének el, naponta olvashatnánk Mo-on lerombolt hidakról, elsodort duzzasztóról, három csepp esõ után átszakadt gátakról. Megnyugodhatsz: Ezeket a mûtárgyakat az amerikai lakóház építési technológiával ellentétben nem kartonpapírból és vékony bádoglemezbõl tákolják össze. Ezeket a mûtárgyakat nem fújja át egy tüsszentés a szomszéd államba.

Két reális lehetõséget találok a Kövizig májusi duzzasztó üzemeltetési balfékségek magyarázatára:

1. Valami ifjú titánra bízták a duzzasztók felügyeletét Gyulán, akinek fogalma nincs a mennyiségekrõl, nagyságrendekrõl, a saját árnyékától is megijed, de azért szombaton nem nézi meg a friss OVSZ elõrejelzéseket,
2. Végrehajtunk egy-két jó árvízelhárító beavatkozást a duzzasztók üzemében lesz...va, mibe kerül, árhullám - vészharangot kongatva, utána meg a mellünket verve, hogy megoldottuk. Az árvízhelyzet helyett az idei év halszaporulatának a mumifikálását. vidám