"hogy néhány percnek is döntõ szerepe van e tekintetben"

Ez annyira egyértelmû, hogy a kérdés bennem fel sem tevõdik!
Nem mindegy, az adott növény mennyi ideig áll a kritikus hõmérsékleti érték alatt.
Pl. vegyük egy szõlõlevelet, ami õsszel tegyük fel -1,6 foknál kezd el megfagyni.
Ha a hõmérséklet lassan csökken az éjszaka folyamán, majd napfelkelte elõtt 10 perccel eléri a -1,6 fokot, majd még lemegy -1,8 fokra napfelkelte környékén, lehet, hogy észre sem veszel fagyásnyomot a szõlõlevélen.
A szõlõlevél mellett lévõ meteorológiai állomás pedig -1,8 fokot mért.
Ha ez a szõlõlevél laposabb fekvésben van, és egy olyan éjszakán teszteljük, amikor az adott fekvés az adott légköri viszonyok mellett -1,8 fokot tud kihozni, viszont ez beáll napfelkelte elõtt 3órával, és szerencsétlen levél 3 órán át csücsül a -1,8 fokban, valószínû tönkrefagy.
Az is sokat számít, hogy egy adott éjjelen egy településen mennyi ideig van a hõmérséklet a kritikus érték alatt, mivel a hideglevegõnek fel kell emésztenie az épületek hõtartalékát. Attól függõen fagy meg vagy el pl. egy házfal melletti füge, hogy mennyi ideje marad a kritikus érték alatti hideglevegõnek a házfal közelébe nyomulnia.

Az sem mindegy, hogy egy fagyos éjszaka után napfelkelte után egybõl a növényre tûz-e a nap, vagy sem.
Ha az adott növényünk egy keleti oldalban van, máshogy kell szemlélni, mint a nyugatiban.
Az éjszaka folyamán megfagyott növény, amennyiben nem volt végzetes a fagy, a hirtelen rátûzõ napsütést hõjétõl gyorsan melegszik vissza, ezáltal jobban roncsolódnak a szövetei.
Ez egy nyugati fekvésben, épület nyugati felén, vagy ha valami más növény vet rá árnyékot, lassabb felolvadást biztosít a növénynek, így épebben marad.
A lassabb kiolvadást köd vagy felhõzet is segítheti.
Nyilván ha a halálos küszöböt durván átlépi a növény, abban az esetben olvadhat akárhogy.
Az sem mindegy, a növények milyen telítettségi állapotban vannak, ha esõs idõszakot követõen egy esõs nap után kiderül és fagy, jobban sérülnek a sejtek, mint ha egy szeles, száraz idõjárás után dehidratált növény kap ugyanolyan fagyot.
De!
"Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint a képeid egyike-másikán élesen kivehetõ, drámaian határozott választóvonal a károsodott és az ép állomány között."
A drámaian határozott vonal felett nem látsz egy db elfagyott vagy megfagyott szõlõt, alatta pedig egy db élõt sem.
2005 tavaszán elfagyott akácokat filmeztünk errefelé, az egyik MetNet-találkozón le is játszottam a filmet. Akik ott voltak, emlékeznek, hogy az akácvirágzás a dombok bizonyos szintje alatt teljesen hiányzott, felette hibátlan volt.
Sokszor írtad már többek között Te is, hogy a fagyás függ a növény adott állapotától, a talajtól, a korától, meg mindenfélétõl.
Egy többtízhektáros domboldalban lévõ akácosban, vagy egy többhektáros szõlõben van mindenféle állapotú, korú, kondíciójú, különbözõ talajokból táplálkozó növény, mégis az elfagyás teljesem homogén.
A vonal pedig annyira éles, mintha késsel vágták volna el.
A vonal felett nem látsz egy elfagyott akácot sem, alatta pedig egy épet sem.
Ha az akácvirágok (vagy akár a szõlõ esetére is ki lehet vetíteni) között azon az éjszakán lettek volna elõbb felsorolt okok miatt -0,3, -0,5, -0,9, -1,3, -1,7 fokon elfagyó virágok is, akkor a fagyás vonala nem annyira drasztikusan éles lett volna, hanem cikkcakkos, foltos, tehát inhomogén.
De nem így történik.
Szóval a növények igenis használhatók ilyen vizsgálódásra, persze a hõmérõt nem helyettesítik (bár mind a 110 vagy hány omsz mérõ közül is biztosan lehetne találni olyanokat, amik ilyen-olyan okból kifolyólag fél fokkal fölé vagy alámérnek a egyiknek-másiknak), de az inverzió és a fagylefolyás tanulmányozására tökéletesen jók.
Persze csak a korábban leírtak figyelembevétele mellett, és nem úgy, hogy pl. a fehér akác levelének fagytûrését egy kalap alá veszem a településekre ültetett díszakác levelének fagytûrésével. Mivel a két növény levelének fagytûrése jelentõsen különbözik.
Stb, stb.