Még egy-két hét (éjszakai fagyok, nappali + hõmérséklet után) és ellenõrizhetõ lesz a szõlõnél az elfagyás mértéke. Valószínûleg közel 100 %-os. A rügyet körömmel lecsípve, késsel levágva látható lesz, hogy a vágási felület barna, elfagyott, halott, vagy zöld, élõ. Semmi jóra nem lehet számítani: -15 alatt a nem túl fagyérzékeny európai fajták is súlyosan károsodnak, -20 alatt teljes lehet az elfagyás. Nagyon fontos a lugas-kordon mûvelésnél, hogy ilyenkor semmiképpen sem próbáljuk termésre erõltetni a szõlõt: mindenképpen rövid csapra kell metszeni az adott fajta metszési igényét teljesen figyelmen kívül hagyva. Csak imádkozni lehet, hogy az esetleg nem fagysérült fás részeken van elég alacsony vízellátottságú alvó rügy, ami esetleg nem fagyott el és a következõ évek termõalapjait ki lehet nevelni belõlük. Május körül fog látszani, hogy a lugasokon a kordonkarokon van-e érdemi erõteljes kihajtás. Ha csak a tõ környéki alvó rügyekbõl hajtó vesszõk az erõteljesek, a tõke rendbehozatalára egyetlen módszer a teljes tõbõl történõ újranevelés (láncfûrész). Felénk -15 körül volt a hóborítottság nélküli Tmin. Azokból a lugaskarokból, amit földre fektettem és betakartam hóval, max 20 % átlagtermést lehet optimális esetben kihozni.