Még egyetem alatt, egy május legvégi terepgyakon nyertem pár sört a szilvás-kõi álbarlanggal kapcsolatban.

Pesten, induláskor fogadtam egy-két hitetlennel, hogy aznap még hógolyózni is fogunk. Úriember biztosra nem fogad, de hát sosem az illemtudásomról voltam híres. nevet Lévén elõtte pár nappal jártam ugyanott, és a szakadék aljában egy avarral fedett, pár négyzetméteres "firnfoltot" találtam. Elég hideg volt lent, napközben is látszott a leheletem.

Visszatérve a terepgyakra: útközben sok zrikálást kaptam, hogy honnan szedek ilyen hülyeséget, hogy már majdnem nyár elején, hógolyózni hazai tájon, aztán volt nagy megrökönyödés, amikor gyomorszájon csattantak az elsõ, félig jeges hógömbök. vidám Mondjuk szerencsém volt, mert azalatt a pár nap alatt elég sokat olvadt a maradvány, megjelenésünkkel pedig végleg megpecsételõdött sorsa, kb. a felét elhordtuk zacskókban a buszra. nevet Ha nem járunk arra, valsz. még a június elejét is megérte volna.