(Bocs, hogy én).
Egy-egy kristálynak az élei, élszögei, lapszögei határozottak. Ugyan kvantumfizika kell ahhoz, hogy kiszámoljuk ennek a miértjét, de a lények, hogy bizonyos tengely, vagy tengelyek mentén hatszögszimmetriát mutatnak a kristályok. Ugyanakkor a kristályok mérete a fény hullámhosszához képest gyakorlatilag végtelennek tekinthetõ, így a geometriai optikát alkalmazhatod.
Ha van egy hatszögalapú hasábod, melynek ismered a törésmutatóját (amit fejbõl nem tudok, ráadásul kis mértékben függ a frekvenciától is (ami néhány fajta haló színesedését okozza)), akkor ki tudod számolni, hogy az eredeti irányhoz képest hány fokos szöggel térül el akkor, ha valamelyik lapon belép, és egy másikon kilép.
Ha a kilépõ lap és a belépõ lap között "egy kimarad", akkor kb. 22°-ot fogsz kapni. Ebben az esetben nem látsz színesedést, mert a kapott szögérték a lila és a vörös fény esetében alig tér el.
Ha viszont szomszédos lapon lép be és ki, akkor 46°-ot kapsz a számolásból. Itt már látható lesz a színesedés is, mert a lilára és a vörösre kapott szögek között a különbség jóval nagyobb.
Aztán vannak bonyolultabb, sokkal bonyolultabb esetek, amik pl. a Parry-ívet, felsõ érintõt, és sok más bonyolultabb jelenséget okoznak (ezeket nehezebb végigszámolni).
(Azt is ki lehet számolni, hogy adott jégkristály-sûrûség mellett mekkora intenzitásnövekedést kapsz a háttérhez képest, de ahhoz már asszem nem elég a geometriai optika.)