Ha valami kondicionálás történt is, az nem a gazdák részérõl, hanem a természet részérõl történt, ugyanis a múltévi szárazság, illetve a hosszú meleg õsz miatt a vesszõk jobban beértek, a szárazság miatt a növény is szárazabb volt, így tovább bírhatta a kritikus hõmérsékletet.
Amin még töröm az agyam, hogy vajon van-e különbség az alföldi -24 fok és egy dombvidéki fagyzugi -24 fok között?!
Arra gondolok, hogy a sík területeken jobban elterül a hideg, lévén nincs domb, ami az elterülést meggátolná, ezáltal kisebb kiemelkedések is nagyobb különbséget tudnak okozni. De ez azzal is jár, hogy sokkal meredekebb a hõmérsékleti gradiens, magyarul hogy a 2 méteres hõmérséklethez sokkal alacsonyabb 1,5 méteres, 1 méteres (és így tovább) hõmérséklet tartozik, mint egy dombvidéki mély fekvésben.
Ez csak egy sejtés, de vannak erre utaló jelek.
Nem tudom, Bács-Kiskunban, Tolnában és Baranyában vannak-e sík, vagy legalábbis fagylefolyás szempontjából gyenge fekvésekben barackosok, amennyiben igen, ott is keletkezhettek károk.
A szatmári almásoknak nem tudom, lett-e bajuk, az alma sokkal jobban bírja a fagyot, mint a barack, szerintem -20 foknál még nincs baja, meg még lehet hogy -22-23 fok után is lesz termés.