Szignifikáns itt is csak egyszer volt még amióta megvagyok, illetve amíg a rokonaim vissza tudnak emlékezni (30-as évek).
2005 május 18-án, délután 5 és 6 között, a híres szlovén instab. előtti konvergenciából estek nálunk almányi jegek. Mindent tört, cserepet, palát, onduline-t, redőnyt, ablakot (duplát).
Abból a cellából volt a Hosszúópályi tornádó, is. Meg nem tudom, hogy tőzsgyökeres debreceni vagy-e, de ha igen, akkor emlékezhetsz rá, hogy a Szíkgáton, a 4-es mentén sorakozó 100 éves nyárfákat egytől-egyig tövestől kiborította. Még 2 év múlva is ott voltak az árokban a vasúti töltés és a 4-es út között.
Életem legmeghatározóbb szupercellája volt. Írtam is róla pár éve a visszatekintőbe egy kis elbeszélést. Megpróbálom előkeresni majd. nevet