Sziasztok.



Ma végre jobban szemügyre vettem a yucca recurvifolia példányaimat. 2008-as kiültetésük óta még nem kaptak ilyen hideget, mint a mostani télen.

A február elején kezdõdõ hideg idõszakban részesültek 30 cm-es friss lazaszerkezetû porhóban. A növények csúcsait sosem tudja befedni a hó, és ebbõl adódóan a legfelsõ, a hórétegbõl kiálló leveleket "csípte meg" a fagy. A yucca recurvifolia ilyenkor még nem pusztul ki, de már jelez(!), hogy közel volt az a bizonyos kritikus pont. Az információim szerint Szegeden -22,5 °C a minimum.
Visszatérve a fagysérülésekhez. Az látszik rajtuk, hogy néhány legfelsõ levél végei kifakultak. Egy derült, vastagon hótakarós téli estén kb. 8-10 fokkal is hidegebb lehet, mint egy szintén derült, de hó nélküli éjszakán. És itt jön a növénynek az a csodálatos alkalmazkodóképessége, amire mindig bámulattal tekintettem. Ugyanis a yucca recurvifolia úgy védi a derült, vastag hótakarós estéken magát, hogy egy "szoknyát" képez, amivel elszigeteli a kisugárzásos kemény fagyoktól a törzsét. Ez egy nagyon leleményes, de túlélni akaró megoldás.

Összegezve. Szerintem téves az az információ, miszerint a yucca recurvifolia -15 °C alatt tõbõl kifagy. (Debreczy Zsolt: Télálló kaktuszok, agávék és pálmaliliomok c. könyve) Most itt van az élõ példa, hogy még -23 °C-nál életben marad, de már jelez.(!) Véleményem szerint -28 °C lehet az a pont, amit már egyáltalán nem viselne el, de még így is tõbõl újúlna.

Mikor elültetésre kerültek. (2008.04.20.) Link
Az említett "szoknya". (2012.02.04.) Link
Fagyásnyomok, de túlélte. (2012.03.19.) Link