Visszakanyarodva a méréshez egy kicsit:
Annyi bizonyos, hogy a nem szabványos házakban való mérésnél jól jön a lombkorona árnyékoló hatása, ez valószínûleg viszonylag pontos eredményeket is adna általában. Nagyon sok múlik viszont a fa faján, méretén és az idõszakon is (most csak egyedül álló növényeket véve alapul, feltéve, hogy nem állományklímát akarunk mérni). Lombhullató fa alkalmazásának nem sok értelmét látom, ez a „félidõs” árnyékolás nem túl következetes megoldás. Maradnak az örökzöldek, akik általában eléggé sûrû lombozatúak is, de ez az elõnyös tulajdonságuk egyben a hátrányuk is. Ez leginkább a „szélsõérték-helyzetekben” mutatkozhat meg, amikor pl. a kisugárzás korlátozása miatt mérséklõdik a min. értéke. Maximumnál talán nincs ilyen erõs a módosító hatás, ekkor a párologtatás miatti hõelvonás szólhatna bele a dologba, de az örökzöldek viaszos lombozatukon keresztül kevesebbet transzspirálnak és szél esetén egyébként sem érvényesül ennek hatása. Más kérdés az, amikor csapadék is van, mivel a sûrû lomb igen sok vizet fog fel, ez párolgásával fokokban mérhetõen hidegebbet eredményez a legtöbb idõjárási helyzetben (félig-meddig nedves hõmérés lesz), így tehát már nem csak a szélsõ értékeink lesznek torzak. Ezenkívül különösen a nagyméretû fa megnöveli a hõmérõ „tehetetlenségét”, tehát fõleg kis légmozgásnál, ha gyakori és nagy pontosságú méréseket akarunk végezni, megintcsak nem járunk jól.
Összegezve: valószínûleg nem véletlen, hogy szabvány szerint nyílt terepen kell mérni, és az sem, hogy a ház kialakítása olyan, amilyen. Ettõl persze a mi többnyire „nem egészen szabványos” házaink esetében jó kiegészítést adhat egy-egy gondosan kiválasztott fa árnyékolása, de akkor az említett helyzetekben nem árt résen lenni, mert pont a szélsõ („rekord”) értékek kerülnek veszélybe, amibõl meg ugyebár nemigen szeretünk engedni nevet.
Jól gondolom?