Az a baj, hogy nem érzem a delegáltakon, hogy tudatában lennének annak, hogy az utolsó pillanatokban vagyunk. Az elején mindenki kifejtette, hogy milyen fontos lenne most megállapodni a tárgyalások következõ 2 éves menetében, de azóta minden folytatódik a korábban megkezdett útján, ott folytatják a teszetoszáskodást, ahol abbahagyták. Persze valószínûleg ez is a taktika része, és mindenki a számára legkedvezõbb pillanatban húzza elõ az aduászt. Úgyhogy lehet még meglepetések, leginkább a jövõ hét második felében.