Nagyon állatok!
Mellesleg megjegyzem, hogy olvasván soraidat, lelki szemeim elõtt megjelent egy másfél méteres kutyatejszender, amint a mellkasodra ül, a kilencven centis pödörnyelvét bedugja az orrlikadon, lemegy a garaton át a gyomrodba, belülrõl megcsiklandoz, Te elkezdesz amúgy igaziból fetrengeni a röhögéstõl, s fetrengés közben meglátod a hátad mögött leselkedõ és ollóit csattogtatva várakozó szarvasbogarat, aki csak azt figyeli, mikor lesz egy pillanatra szabad a nyakad, hogy megcsippanthassa...
Na most szaladok, mert ebbõl kergetés lesz...