A Discovery csatornán láttam eg izgalmas filmet, amely hõhullámok okozta katasztrófákat vett górcsõ alá. Nagyjából itt a lényeg:

1995-ben Chicagóban, 2003-ban pedig Franciaország fõvárosában, Párizsban szedte áldozatait a kánikula. Az USA-beli városban egy hétig tartott a hõhullám, amelyben 733-an haltak meg, Párizsban és a Párizs környéki elõvárosokban pedig 5000-en. Abban a két hétben, Franciaországban összesen 15 000-en, Európában kb. 52 000-en hunytak el a forrósággal összefüggésbe hozhatóan. Párizsban fokozta a helyzetet a nagyon magas páratartalom, és az is, hogy a párizsi épületek mindössze 6%-ában volt akkor légkondicionáló berendezés, a kórházakkal kapcsolatban még rosszabb az arány. Ebbõl is kitûnik, mennyire szokatlan Nyugat-Európában az ilyen mértékû kánikula. Londonban pedig melegrekord dõlt meg. Elmondható, hogy a hõhullámok során többen halnak meg, mint a hurrikánokban, tornádókban, árvizekben és hóviharokban összesen. Mindkét esetben elõre jelezték a veszélyt a meteorológusok, de a felsõbb vezetés nem vette komolyan. Valamennyi mentõautó úton volt, a kórházak intenzív osztályai megteltek, csak úgy, mint a hullaházak. Mivel nem tudták elhelyezni a holttesteket, ezért a törvényszéki kórbonctani intézet hûtõházait is igénybe kellett venni Párizsban, mert az oszlásnak induló tetemek újabb, a fertõzés veszélyét hordozták magukban. Az áldozatok több mint 50%-ka az otthonában lelte halálát, és sokan meghaltak nyugdíjas otthonokban valamint a mentõben. Az elhunytak zöme része idõs, beteg, egyedül élõ és a társadalom perifériájára sodort, szegény ember volt. Chicagóban pl. a város déli területein haltak meg a legtöbben – itt találhatóak a szegénynegyedek. Ezeknek az embereknek nem volt pénzük légkondicionáló berendezésre – ez a legfõbb ok az õ halálukat illetõen. A panaszok, tünetek is jellemzõek voltak: magas láz (41-42-42 Celsius fok), magas vérnyomás, szédülés, hányinger, dezorientáltság, zavart tudatállapot. Többen kómába estek. Sokan az ún. hõ-stressz jelenségét is megtapasztalták, amely nyugtalansággal és intenzív verítékezéssel jár. Hogy miért a nagyvárosok a legveszélyeztetettebbek? A magyarázat az ún. hõsziget-effektusban keresendõ. Nappal a sötét tárgyak, acél, vas, aszfalt elnyeli a hõt, éjszaka pedig kisugározza. A betonépületek valósággal ontják magukból a meleget, ezért éjszaka sem reménykedhetnek felfrissülésben a városiak. Nyáron, az éjszakai órákban készült hõ térképeken kiválóan kirajzolódnak a nagyobb városok. A globális felmelegedés miatt a jövõben megszaporodhatnak a hõhullámok, ezért válságterveket készítettek: a rizikócsoportba tartozó embereket naponta egyszer fel kell hívni, vagy a házfelügyelõnek meg kell látogatnia az idõs, beteg embereket. Az USA-ban, amennyiben 75% feletti a harmatpont és a hõmérséklet 28-35 Celsius fok között van, valamint éjszaka sem csökken 25 Celsius fok alá, és ez a helyzet legalább három napon át tart, akkor hõ riadót kell elrendelni.null