Hogy ki miben leli örömét, az nagyon különbözõ, hogy ne mondjam, bizarr. Ezt nem kell külön hangsúlyozni, fõleg nem ebben a rovatban. A célszerûségnek, praktikumnak nem sok köze van hozzá. Szerb Antal írja "A Pendragon legenda" címû kitûnõ regényében, hogy semmi sem érdekesebb, mint az emberi elme viszonya az absztraktumhoz -például, hogy miért meggyõzõdéses anglokatolikus X úr, és miért lelkesedik Y kisasszony a fejlábúakért.
Engem például kifejezetten felvillanyoznak bizonyos makroszinoptikai helyzetek, úgymint: AC Skandinávia és Északkelet-Európa felett, stagnáló atlanti-parti ciklonokkal. Szeretem a száraz levegõt, mikor mélyre zuhan éjszaka a hõmérséklet. De kedvencem például a nyári köd, ami trópusi párában, zivatar után képzõdik szintén az éjszakai órákban. Hogy miért? Tudja fene -csak. nevet