Hm... nevet
Igen, a filmeket/diákat elõhívom/hívatom és aztán papírképet csináltatok belõle; a diákat ezenkívül be is keretezem és egy (használtan olcsó) Leica/Leitz projektorral is nézegetem, nagynéha. Ez eddig tiszta, analóg. Aztán persze jön a digitalizálás nevet Arciválás, internet-fórumok, a tervezett fotó-honlapom - mind megkívánja a digitális formátumot.
Tehát részben meg is válaszoltam a dolgot, de csak részben. Jön még hozzá egy jó adag érzelem is - egyszerüen szeretem az analóg technikát, a néha kissé körülményes, nem csúcsprecíziós eljárást. És persze van simán fotótechnikai oldala is a dolognak - egy digigépen pl. feltekerem az ISO-t, ha sötétedik, és némi minõségromlás árán megvan a kép. Filmnél nem tekergetek semmit - ha 100-as film van a gépben, akkor 100-ason fotózom végig a tekercset. Azaz nekem kell alkalmazkodnom a fényhez, nem a gépnek, ez már lényegi különbség. Persze lehetséges egy 100-as film 200-as megvilágítása is, de csak az egész tekercs, kockénként nincs ISO-váltás. Ami még néha zavar, az a digitális képek szinte természetellenes élessége - élesebbek, mint a valós látvány. Ezzel szemben áll az analóg technika lágyabb, "emberibb" képvisszaadása, ami hozzám közelebb áll. Említhetném még a filmszemcsét is, mint jól használható alkotóelemet.
ÉÉÉÉS, akkor jöjjön az adu: egy KÖZÉPFORMÁTUMÚ színes dia szerintem messze szebb, részletdúsabb képet ad, mint egy teljes formátumú digi-kép. Labor-dobszkennerrel beszkennelve még digitálisan is nevet
Ez persze mind csak magyarázkodás - ki kell próbálni. Aztán vagy tetszik, vagy nem - de az utóbbin csodálkoznék nevet