Ezzel vitába szállnék, mert egyáltalán nem neveltetés, hanem genetika kérdése, de felesleges belemenni. Annyiban lehet neveltetés, hogy akkor van gond, ha a szülõ látja a gyerekben az érdeklõdést, de nem tesz érte semmit... A nõk nagy része a kapcsolatteremtésben és fenntartásban jeles, a férfiak nagy része meg a dolgok kikutatásban s rendszerezésében, ez tény. Egészen csecsemõkortól követhetõ az érdeklõdés, míg egy pár hetes lánygyerek arra figyel, hogy a körülötte lévõ emberek mit csinálnak, hogy reagálnak rá, az ugyanekkora fiú a mozgó holmikat, játékokat lesi. Végigkövették sok gyerek (köztük testvérek) felnövekedését pszichológusok, és teljesen egyértelmû volt a különbözõség. Ez nem zárja ki azt, hogy vannak kiváló nõi tudósok vagy mérnökök vagy nagy empatikus készséggel megáldott férfi lélekbúvárok.
Ez nem lebecsülés, hanem a meglévõ másság felismerése, amit ha már felismerünk, fejleszteni lehet. Elnyomni felesleges holmi álfeminista praktikákkal.