Ha mára már túl sok belõlem, akkor elnézést... laza

Atomerõmû-kérdésben nagyjából egyetértek Nanovichékkal, JELENLEG én sem tudom elképzelni, hogy lenne más, levegõt nem szennyezõ forrás, ami ki tudná elégíteni az energiaszükségletünket. Még ha komolyan vesszük is a takarékosságot (ami egyelõre csak álom), nagyságrendi csökkenést akkor sem tudunk elérni. A nagyságrendi csökkenésnek az lenne az ára, hogy visszatérünk a 100 évvel ezelõtti életszínvonalhoz, és pl. nem metnetezhetnénk többet.
nevet

Persze hangsúlyozom, nem szabad mindenhatónak tekinteni a mai atomerõmûvi technológiát, hiszen az uránkészletek is végesek, folyamatosan kutatni kell az újabb megoldásokat. De ahogy Cauchy is írja, ezeknek a kutatásoknak a bázisát épp az atomipar adhatja (lásd pl. a reménybeli fúziós reaktorokat).

Az atomenergia mostani formájával szemben én egy ellenérvet érzek komolynak. Csernobilt nem: a láncreakció ottani "megszaladása" a modern erõmûvekben kb. ugyanolyan fizikai képtelenség, mint hogy egy szélerõmû elszabaduló lapátja letarolja egész Budapestet... A magam részérõl még az urántemetõ felett is nyugodtan aludnék: a geológiában pár tízezer év csak egy szempillantás, bõven vannak olyan képzõdmények, ahonnan ennyi idõ alatt természetes úton BIZTOSAN nem jut ki az anyag.

Csak épp ott van az emberiség... Ki garantálja, hogy évezredek múlva utódaink még tudni fogják, hová tettük mi az urántemetõt, és nem fúrnak bele bármilyen okból? Ilyen szempontból örökkévalóság az a pár tízezer év: a mi mai nyelvünket már biztosan nem fogják akkor érteni, és a mai adattárolók már sokkal elõbb olvashatatlanok lesznek... (Vagy ha megmaradna az információ: ki tudja, hogy évezredek alatt nem jut-e eszébe néhány õrültnek szándékosan "feltörni" egy ilyen tárolót?) No, erre idáig még nem találtam megnyugtató választ...