Ebben az esetben az energia a mainál sokkal erõsebben válna stratégiai cikké. Az diktál, aki szolgáltat... ebbe egy ország sem menne bele. Bár, ha már az utópiánál tartunk nevet , akkor említést tehetnénk a csakhamar elodázhatatlan "bolygószintü" gondolkodásról. Azaz nem (csak) az számít, ki milyen nyelven beszél és hogy éppen hol húzódnak az országhatárok, hanem hogy mindannyian emberek vagyunk. Ilyen esetben át kellene gondolni a megtermelt javak elosztását és újraelosztását, a tõke piaci szerepét, stb-stb. Ez már messzire vezet nevet