Ha a konkrét lelet újdonságnak is számít, a következtetés "csak" a sokadik megerõsítése annak, hogy akkoriban sokkal enyhébb volt a sarkvidékek klímája. Az Antarktisz jégsapkája mintegy 32-34 millió éve kezdett kialakulni, amikor a kontinens "rácsúszott" a Déli-sarkra, az északi jégtakarók pedig még késõbb, 4-5 millió éve képzõdtek. Korábban az volt a sarkok lehûlésének fõ akadálya, hogy nem voltak a közelükben kiterjedt szárazföldek. Így egyrészt a tengeráramlások melegebb vizet szállíthattak oda; másrészt a vízfelszín eleve nehezen húl le, hiszen az albedója kicsi, fajhõje nagy, és persze nem tud rajta felhalmozódni a hó, amibõl egy jégsapka összeállhatna.

És valóban, a Föld történetének nagy részében (85-90 százalékában) hasonló volt a helyzet: nem volt jégtakaró a sarkokon, így jóval enyhébb volt az ottani klíma. Ezért a szakma egyöntetûen azokat az idõszakokat nevezi jégkorszaknak, amikor van sarki jégsapka - az elmúlt 1-2 millió év kiugróan hideg periódusai (a köznyelvi "jégkorszakok") pedig a jégkorszakon belüli ún. glaciálisok.