Unatkoztam, olvasgattam pár szinoptikus-klimatológiával foglalkozó elemzést. Ezek szerint..., olyan 130 éves adathátteret figyelembe véve jelentõsen változik a makrocirkulácó, változik a ciklongenezis és a különbözõ frontok gyakorisága, valamint csapadékhozama. Ugye azt tudjuk, hogy a trópusok és sarkvidék közötti nedvesség és energiaszállításájért a mérsékelt övi ciklonok felelõsek. Ha ebben akármilyen irányú és erõsségû változás lép be, akkor annak igen jelentõs változásai lehetnek egyes területek felett.

Ugye az európai makroszinoptikus helyzeteket fõként három csoportba sorolhatjuk:
1. Zonális
2. Kevert
3. Meridionális

A zonális makroszinoptikus helyzetek terén lényegi változások nem álltak be, azonban a kevert és meridionális makrocirkulációnál bizonyos variációk növekvõ, bizonyos variációk pedig csökkenõ tendenciát mutatnak.

Néhány példa a növekvõ gyakoriságra, fõként a XX. században:
- ciklonális délnyugati helyzet, ilyenkor a ciklonaktivitás nagyrésze a Brit szigetek környékén figyelhetõ meg, Európa déli és keleti részén pedig fõképpen magasnyomású területek uralkodnak el. Ez télen ugye fõként enyhe levegõ szállítását jelenti Közép-Európa felé
- zonális magasnyomású híd kiépülése Közép-Európa felett, ugye ez is egy csapadékszegény és viszonylag enyhe verziót jelent télen
- teknõ Nyugat-Európa felett, ez is enyhe ám sokkal csapadékosabb idõjárást hozhat télen... idõnként mediterrán ciklonnal és nálunk viszonylag sok csapadékkal

Az ilyen helyzetek növekvõ gyakorisága télen nagyobbrészt enyhe idõjárást hoz, nyáron pedig elég széles a paletta, arra most nem nagyon térnék ki.

Néhány példa a csökkenõ gyakoriságra:
- anticiklonális északnyugati helyzet, ezt leginkább félblockingnak nevezhetnénk..., az elõzõ évek ismeretében fõként északnyugat felöl érkezõ hidegfrontjairól híres, esetleg peremciklonok jöhetnek vele
- anticiklon Közép-Európa felett, ez a verzió nyáron forróságot és szárazságot... télen a talaj állapotától függõen hõmérsékletileg igen eltérõ, de csapadékmennyiség területén igen elenyészû helyzetre utal, egy a lényeg, hogy eseménytelen és télen nem szeretjük nagyon
- Közép-Európa felé kiterjedõ Fenno-skandináv anticiklon, ugye a téli nagy kontinentális hidegek hazánkba jutásánál van fontos szerepe, esetleg hidegcseppek jönnek le a skandináv anticiklon keleti peremén

Összefoglalva a meridionális makroszinoptikus helyzetek közül, nagyobbrészt csökkenõ tendenciában vannak azok a nyomási elrendezõdések, amibõl kemény telet kaphatunk, értve az országos havazást és a kiterjedt igen zord éjszakákat okozó kontinentális hidegeket. Ezzel szemben növekvõ trend az utóbbi 130 évben, hogy a zonális esetleg délnyugati áramlást okozó helyzetek elszaporodnak. Természetesen ezek a helyzetek nem csak télen, hanem egész évben vizsgálva lettek, tehát éves szinten kell értelmezni, nem pedig csak télen, de azért ez jól prezentálja a változás tényét.

Persze ha már itt tartunk, akkor a ciklongenezis és a ciklonpályákra is ki kell térni.
Évtizedes bontásban észrevehetõ változás, hogy mint a nyári és téli hónapokat tekintve a Grönland-Izland környékén tanyázó ciklongenerátor folyamatosan erõsödik, a téli hónapokat figyelembe véve az Észak-Olaszországban generálódó ciklonok gyakorisága pedig csökken.
Ezek ismeretében tisztává válhat, hogy miért csökken a téli idõjárást okozó helyzetek gyakorisága.

A ciklonok erõsségérõl és aktivitásáról el lehet mondani, hogy télen sokkal erõsebbek az Atlanti-izlandi térségben, nyáron fordított tendencia figyelhetõ meg. Ezzel együtt éves szinten mégis kevesebb mérsékeltövi ciklon generálódik. Megfigyelhetõ, hogy ugye télen kevesebb mediterrán ciklon van, nyáron a hasonló ciklonok generálódása gyakoribb jelenség 130 évvel ezelõtthöz képest. Persze ez egy igen lassú folyamat eredménye.

Ha a frontokat vizsgálva a hideg és mlegfrontok száma egyaránt növekszik éves szinten, viszont a csapadékhozamukban is észlelhetõ változás.

Európát vizsgálva a téli félévben összességében nõvekvõ tendenciát mutat a frontok száma, ez kapcsolatban van a ciklonaktivitás növekedésével Izland környékén.
A hidegfrontokhoz köthetõ csapadékos események és mennyiség száma fõként tavasszal és összel nõtt, a melegfrontokhoz kapcsolódó csapadékesemények és mennyiség száma télen csökkenõ trendet mutat.
Ez télen nem a legjobb hír, hiszen a nagy téli havazások jórészét meleg vagy okklúziós frontok okozzák, a mediterrán ciklonok gyakoriságának csökkenése sem jó ómen a télvárók számára.

Ezt a statisztikát csak úgy érdekességképpen írtam le, természetesen hosszútávban érdekes a makroszinoptikus trendek változása, rövidebb periódusban ez lehet nem tapasztalható. De egy dolgot mindenképpen látni belõle, hogyha lassan is, de a kemény telek valószínûsége összességében csökkenõ tendenciát mutat, a nyári hónapokat figyelve pedig nõ a délnyugati melegadvekciók esélye, valamint több konvektív esemény is lehet.

Remélem idevaló a téma.