Hiába no, ha valaki szeret(ne) valamit, akkor arról elég nehezen tud lemondani. Próbáltam megfejteni, mi lehet az oka, hogy sokan ennyire rákattantak a télre annak minden kellékével együtt, de szerintem talán a gyerekkori emlékek miatt ragaszkodnánk ennyire hozzá. Azt a hangulatot, amit akár csak egy közepes havazás tud produkálni, nem nagyon pótolja semmi. Plusz elég sok ember szereti kézben tartani a dolgokat és szerintem ebben a sírás-rívásban a tehetetlenség érzése is benne van. Az időjárást nem lehet kontrollálni, oszt' jónapot. Eszed, nem eszed, ez van, pont. Mellesleg ha a nyár lenne terítéken, mármint ha egy délutáni mozi alatt lefutna a nyár, vagy ha az ígéretes helyzetekből csak az ígéretek maradnának, akkor sem lenne kisebb a kétségbeesés a nyárimádók részéről. Írom ezt úgy, hogy pontosan tudom, hogy az ország jó részén azért tényleg volt tél, hóval, faggyal, miegymással. Itt Baranyában idén eddig egy kéttenyérnyi hófoltra futotta a füvön, kb. egy óra időtartamra. 2017 januárja óta gyakorlatilag csak télies epizódok voltak, pár napos hóval, némi hideggel karöltve. Tudom, négy év semmi, nagyon rövid idő a folyamatban. De mint ahogy senkinek sincs, így nekem sincsen semmiféle ráhatásom ezekre a dolgokra, szóval magamnak is mondom tanácsként, hogy bele kéne törődni a folyamatok alakulásába. Baromi nehéz, nagyon régóta szeretnék egy igazi, nagybetűs TELET, de ha nem, hát nem. A jövő persze bőven tartogathat meglepetéseket, és ha valakit kiakasztottam volna a picsogással, attól elnézést kérek.