Arra a télre több ok miatt is elég jól emlékszem. '87 január kilencedikén volt apám temetése, és addigra már annyira át volt fagyva a föld, hogy a sírásók csákánnyal törték fel a talaj fölső rétegét, aztán pár nap múlva ránk tört Szibéria. Azon túl, hogy imádom a nagy havakat és a hideget, akkor az is eszembe jutott, hogy szerencse volt a fájdalomban, hogy addigra már megtörtént a temetés. Ha pár nappal hamarabb jön az a bizonyos havazás, biztosan el kellett volna halasztani. Szóval '86-'87 fordulóján elég messze voltunk a melegrekord-döntögetésektől, kicsit más előzmények után érkezett meg a nagybetűs tél.