Akkor már 2o éves voltam, munkàból sétáltam haza, folyamatosan borult befele, rengeteg varjú körözött a levegőben, majd mire hazaértem, már pár hópehely le-le szállingózott. Aztán megsűrűsödtek és esett mint az állat. Megmaradással sem volt gond. vidám Gyakorlatilag az utolsó értékelhető havas hónap volt, és ez is már 10 éve. Akkor még szerettem a telet, de mára a folyamatos töketlenkedés kiölte belőlem a tél szeretetét, ezért október végén lehibernálom magam, inkább a munkára és a családra próbálok jobban koncentrálni, hogy aztán április közepén/végén egyre fokozódó izgalommal várom a konvektív szezon kezdetét, mert általában a viharszezonban nem nagyon szoktunk errefelé (sem) csalódni. nevet