Igen, valóban bangita! A közeli képen jól beazonosítható a faj. A cserje teljes neve Ráncoslevelû bangita (Viburnum rhytidophyllum), mely egyike az örökzöld bangita fajoknak! Kelet-Ázsiából származik és termetes cserjévé is megnõhet.
Kertekben, parkokban gyakran ültetik, mert lomblevelû örökzöld létére nagyon jól bírja az erõsebb fagyokat is, akár a -20 fokot is. Fagyos idõben leveleit lelógatja.
Az viszont érdekes, hogy amint írod erdõben találkoztál vele, mert ezt fajt kivadulva kultúrszökevényként, még sosem láttam, eltérõen egyéb dísznövényektõl. Hol van ez pontosan? Nem lehet ez valamiféle parkerdõ? Valószínûnek tartom, hogy ültetett növény.

Egyébként, az hogy egy növény örökzöld, az nem rendellenesség, mert minden növény örökzöld lenne ha tehetné, csak vannak amelyekre a kedvezõtlen éghajlat élõhelyükön lombhullást kényszerít ez általában a szárazság vagy a fagyos hideg.
A lomblevelû örökzöldek a nálunknál enyhébb telû atlantikus, mediterrán illetve szubtrópusi területekre jellemzõek, sok fajuk azonban behatol a mérsékelt övbe is, így jó télálló fajok is vannak köztük, amelyek nálunk is nevelhetõek a szabadban. Különösen jók a feltételek erre a Dél-Nyugat Dunántúlon, a dombokon és a városi hõszigetekben. Leggyakoribb ültetett nemzetségek nálunk a Puszpáng (Buxus), Babérmeggy (Laurocerasus) és a Magyal (Ilex), de ezeken kívül még számos más értékes és szép kevésbé ismert is van.