Agrometeorológia
"jegenyetölgy a legutálatosabnb levélmegtartó"
Ha egy fa sokáig megtartja leveleit az nem negatív, hanem pozitív tulajdonság, hiszen tovább díszít, tovább asszimilál, jobban kihasználja a tenyészidõszakot. Ilyen például a mediterránból származó platán.
Korai lombhullató viszont az Észak-Amerikából származó szivarfa, ami ráadásul késõn is hajt ki, tenyészidõszaka és így dekorációs ideje nálunk rövid.
A legértékesebb fák, cserjék díszkertészeti szempontból természetesen az örökzöldek, amelyek egész évben díszítenek.
A hosszú ideig megtartott zöld lombot külön kell választani a téli száraz lomb megtartástól.
A tölgyeknél és még néhány más fajnál (bükk, gyertyán) jellegzetes tulajdonság az elszáradt lomb megtartása a tél folyamán. Bár inkább csak fiatal egyedeknél. Ezeknél a tavaszi nedvkeringés megindulásával vizzel telítõdnek a szövetek és ekkor esnek le a levelek.
A tölgyek téli szárazlomb megtartására kézenfekvõ magyarázat lenne, hogy mivel délen sok örökzöld tölgy faj él és valószínüleg valamikor minden tölgy örökzöld volt, a mi mérsékeltövi fajaink csak késõbb a klíma lehûlésével a törzsfejlõdés során váltak lombhullatóvá. Tudvalevõ. hogy minden élõlény egyedfejlõdése során mintegy végigjárja a törzsfejlõdést a fiatal tölgyek lombtartását tarthatnánk a korábbi örökzöld életmódra "visszaemlékesésnek" is. Például a szubmediterrán lombhullató Molyhos tögyek (Quercus pubescens) magoncai néhány éves korukig zöld levelekkel telelnek át (illetve a magoncok között vannak ilyenek is.)
Ezt az elméletet viszont nem támasztja alá az, hogy a fiatalon szintén téli száraz lombtartó Gyertyánnak (Carpinus) nincsenek örökzöld rokonai.
A bükknek is csak nagyon távol és távoli rokonai élnek Dél-Amerika déli részén és Új-Zélandon, a Déli bükk(Nothofagus), mely nemzetségnek örökzöld és lombhullató fajai is vannak.
Érdekes lenne tudni, hogy a déli bükk lombhullató fajai megtartják-e télen az elszáradt lombot.
De mint már írtam a gyertyán rokonsági körében nincs örökzöld faj, tehát valószínûleg nem törzsfeljlõdési eredetû a száraz lomb megtartása, hanem valami más, talán fiziológiai oka van.
Ha egy fa sokáig megtartja leveleit az nem negatív, hanem pozitív tulajdonság, hiszen tovább díszít, tovább asszimilál, jobban kihasználja a tenyészidõszakot. Ilyen például a mediterránból származó platán.
Korai lombhullató viszont az Észak-Amerikából származó szivarfa, ami ráadásul késõn is hajt ki, tenyészidõszaka és így dekorációs ideje nálunk rövid.
A legértékesebb fák, cserjék díszkertészeti szempontból természetesen az örökzöldek, amelyek egész évben díszítenek.
A hosszú ideig megtartott zöld lombot külön kell választani a téli száraz lomb megtartástól.
A tölgyeknél és még néhány más fajnál (bükk, gyertyán) jellegzetes tulajdonság az elszáradt lomb megtartása a tél folyamán. Bár inkább csak fiatal egyedeknél. Ezeknél a tavaszi nedvkeringés megindulásával vizzel telítõdnek a szövetek és ekkor esnek le a levelek.
A tölgyek téli szárazlomb megtartására kézenfekvõ magyarázat lenne, hogy mivel délen sok örökzöld tölgy faj él és valószínüleg valamikor minden tölgy örökzöld volt, a mi mérsékeltövi fajaink csak késõbb a klíma lehûlésével a törzsfejlõdés során váltak lombhullatóvá. Tudvalevõ. hogy minden élõlény egyedfejlõdése során mintegy végigjárja a törzsfejlõdést a fiatal tölgyek lombtartását tarthatnánk a korábbi örökzöld életmódra "visszaemlékesésnek" is. Például a szubmediterrán lombhullató Molyhos tögyek (Quercus pubescens) magoncai néhány éves korukig zöld levelekkel telelnek át (illetve a magoncok között vannak ilyenek is.)
Ezt az elméletet viszont nem támasztja alá az, hogy a fiatalon szintén téli száraz lombtartó Gyertyánnak (Carpinus) nincsenek örökzöld rokonai.
A bükknek is csak nagyon távol és távoli rokonai élnek Dél-Amerika déli részén és Új-Zélandon, a Déli bükk(Nothofagus), mely nemzetségnek örökzöld és lombhullató fajai is vannak.
Érdekes lenne tudni, hogy a déli bükk lombhullató fajai megtartják-e télen az elszáradt lombot.
De mint már írtam a gyertyán rokonsági körében nincs örökzöld faj, tehát valószínûleg nem törzsfeljlõdési eredetû a száraz lomb megtartása, hanem valami más, talán fiziológiai oka van.