A kérdés érdekes: Azért, mert hosszú évek óta azt tapasztalom, hogy a felhagyott gyümölcsösökben, ahol a környezeti feltételek megfelelõek és jó lichenizálódtak a fák igazából nem okoznak problémát. Az is tény, hogy az elszáradt koronarészeken jelentõsebb a borításuk. A szegélyeken lévõ kökénybokrokon, galagonyákon is azt látom, hogy csak az alászorult elszáradt idõs ágrészeken a legnagyobb a borítás. A zuzmók igazából a hozzájuk jutó nedvességbõl veszik fel tápanyagaikat, nem parazita, vagy félparazita módon élnek. A fát csak alzatnak használják. Hogy robbanásszerûen szaporodtak el, az azt jelenti, hogy a környezeti feltételeikkel elégedettek, szaporítóképleteket nagy mennyiségben tudtak produkálni. A zuzmósavak ráadásul elég jó gombaölõk a telepeken nem engedik elszaporodni a mikroszkopikus gombákat. Ez az elpusztult telepre is igaz, emiatt nem kell a zuzmópreparátumokat semmivel védeni, mert a zuzmósavak elvégzik a védelmet.
Tehát a zuzmótelep a gyümölcsfákat közvetlenül nem támadja, de a szálas, bodros, gyepes
bevonat között sok élõsködõ rovar és zuzmósavakra nem érzékeny kórokozók találnak menedékre, illetve a papirosszerû féllombos telepek beboríthatják a lélegzõ nyílásokat, így a gallyak és ágvégek elszáradását is okozhatják. A korona ritkítása, szellõssé tétele már önmagában szûkíti a zuzmók életlehetõségeit. A terület tisztítása, ritkítása, kaszálása ugyancsak a zuzmók megtelepedése ellen hatnak. A gyümölcsfákon már megtelepedett zuzmótelepeket kaparással, keféléssel el lehet távolítani, ahogy azt már írtad is. Érdemes néhány levakart kolóniát a szegélyben lévõ fákra áttelepíteni, így ezek a fajok továbbra is
gazdagítják az élõhelyet, és a védettséget élvezõ zuzmókat (szakállzuzmók – Usnea sp.) sem pusztítjuk ki. Ha tennél fel róluk esetleg fényképet, akkor ha érdekel közelíteni is tudnánk a faji hovatartozásra.