Hiába lehet végsõ soron közlekedõedénynek tekinteni a földköpenyt, a benne lévõ "folyadék" viszkozitása olyan nagy, hogy egy ilyen hatás évtízmilliók alatt jutna el benne a Föld egyik oldaláról a másikra. Az ismeretterjesztõ könyvek elõszeretettel ábrázolják a kontinenseket a folyékony magmán úszó szilárd "jégtáblaként", de ez elég durva leegyszerûsítés. A köpeny állaga (ne feledjük, óriási odalent a nyomás!) valójában nagyon messze van a vulkánokban felszínre jutó folyadékétól: kb. annyira "folyékony", mint az üveg, ami sok száz év alatt képes minimális plasztikus alakváltozásra.