Az általam említett 40 fok körüli vagy gyakran afeletti hõmérsékleti maximumokat én határoztam meg becsléssel, mivel a korszakban az állomások még nem voltak minimum/maximum hõmérõvel felszerelve, azonban a mérési körülmények megegyeztek a 20. század elsõ éveivel. Az adatok forrása az OMSZ elõdszervezetei által kiadott évkönyvek voltak. 1871-tõl minden évben 20-40 állomásról állnak rendelkezésre havi bontásban hõmérséklet- és csapadékadatok.

A mérések ebben az idõszakban a következõképpen zajlottak: napi 3 alkalommal észleltek, 7-14-21 órakor közép-európai idõ szerint. Ha jól emlékszem 1895 elõtt helyi idõ szerint észleltek (pontosan fel van jegyezve mikor volt a váltás), ez földrajzi hosszúságól függõen 20-30 perc eltérést jelent az észlelések idejét illetõen.

A 14 órás észlelés nyári idõszámítás szerint 15 órának felel meg. Ha összehasonlítjuk több év mérései alapján a nyári hónapokra külön-külön jellemzõ átlagos eltérést a havi abszolút maximum és a 15 órás mérések adott havi legmagasabb értéke közötti különbséget. Ez a különbség minden nyári hónapban 1,2-1,7°c közöttinek adódik, a becsült maximumot megkapjuk, ha ezt hozzáadjuk az észlelt értékhez.

A becslés mint eljárás persze magában foglal pontatlanságot, a valós maximumok a becsült érték körül szóródnak normális eloszlásnak megfelelõen. Ez az eltérés 90%-os megbízhatósággal +/- 0,7°c-os határon belül marad. Tehát egy 42°c-os becslés esetében az adott napi maximumhõmérséklet 90% "eséllyel" 41,3 és 42,7°c között lehetett.

A minimumhõmérsékleteket hasonló módon, becsléssel lehet meghatározni az észlelésekbõl, viszont itt valamivel nagyobb pontatlansággal kell számolni.