Globális jelenségek
Az ábra azt hiszem mindent elmond, ami lényeges:
A már sokszor emlegetett XX. század elejei hirtelen felmelegedés, amely az északi sarkvidék térségében igen komolyan jelentkezett, a grönlandi felszíni középhõmérsékletben is megmutatkozott, és ki is mutatható elég jól.
A most nem rég publikált kutatásban bemutatják és igazolják, hogy a jelenlegi évtizedekben folyó északi sarkvidéki erõteljes melegedés egyrészt nem példa nélküli, másrészt ennél erõteljesebb melegedés volt a xx. század elején bekövetkezett.
Itt érdemes megjegyezni, hogy a xx. század elejei melegedés még az IPCC-ben bemutatott éghajlati modellek futásai alapján is természetes eredetû folyamatok eredménye volt.
A melegedés szorosan összefügg az észak-atlanti termohalin cirkulációhoz kapcsolódó változáshoz, amely ugye az AMO indexben megmutatkozik.
Mint ismeretes, ha a termohalin cirkuláció mondjuk úgy hogy erõsebb, vagyis nagyobb a hõenergia transzport mint általában, a felszíni tengervíz hõmérséklet is területi átlagot nézve emelkedik. Ha gyengül, akkor csökken. Ezt a több évtizedes lassú folyamatot írja le szépen az AMO index.
Nem rég megjelent kutatások megerõsítették azt a korábban is feltételezett teóriákat, miszerint elég, hogy regionális szinten jelentkezzen egy "zavar", amely azután képes kihatni akár az egész észak-atlanti medence folyamataira, vagy akár tovább az évtizedek elõrehaladtával. Ilyen zavar lehet akár a légköri áramlás irányának markáns, hosszabb idejû megváltozása a téli idõszakban egy adott körzetben - mondjuk Labradornál, vagy éppen Izland és Skandináv-félsziget között. Pl. a zonális áramlást meridionális váltja fel évtizedekre, hosszú-hosszú évekre.
A kutatók azt is igazolták az elmúlt években, hogy ha felismerhetõ válnak a légkör-óceán kapcsolat rendszerben bármilyen ilyen jellegû zavar nyoma - amely ugye a minél hatékonyabb és pontosabb megfigyelést sürgeti-, akkor akár évekkel elõtte fel lehet készülni egy várható éghajlatváltásra akár regionális akár nagyobb térségben.
A XX. század elejei rendkívül gyors sarkvidéki melegedést alig egy-két bõ évtizeddel - mikor az AMO a tetõzés éveiben volt - követte a már ismeretes XX. század közepén jelentkezõ mini jégkorszak az északi féltekén.
Vajon a következõ érkezésérõl idõben tudni fognak elegen?
A már sokszor emlegetett XX. század elejei hirtelen felmelegedés, amely az északi sarkvidék térségében igen komolyan jelentkezett, a grönlandi felszíni középhõmérsékletben is megmutatkozott, és ki is mutatható elég jól.
A most nem rég publikált kutatásban bemutatják és igazolják, hogy a jelenlegi évtizedekben folyó északi sarkvidéki erõteljes melegedés egyrészt nem példa nélküli, másrészt ennél erõteljesebb melegedés volt a xx. század elején bekövetkezett.
Itt érdemes megjegyezni, hogy a xx. század elejei melegedés még az IPCC-ben bemutatott éghajlati modellek futásai alapján is természetes eredetû folyamatok eredménye volt.
A melegedés szorosan összefügg az észak-atlanti termohalin cirkulációhoz kapcsolódó változáshoz, amely ugye az AMO indexben megmutatkozik.
Mint ismeretes, ha a termohalin cirkuláció mondjuk úgy hogy erõsebb, vagyis nagyobb a hõenergia transzport mint általában, a felszíni tengervíz hõmérséklet is területi átlagot nézve emelkedik. Ha gyengül, akkor csökken. Ezt a több évtizedes lassú folyamatot írja le szépen az AMO index.
Nem rég megjelent kutatások megerõsítették azt a korábban is feltételezett teóriákat, miszerint elég, hogy regionális szinten jelentkezzen egy "zavar", amely azután képes kihatni akár az egész észak-atlanti medence folyamataira, vagy akár tovább az évtizedek elõrehaladtával. Ilyen zavar lehet akár a légköri áramlás irányának markáns, hosszabb idejû megváltozása a téli idõszakban egy adott körzetben - mondjuk Labradornál, vagy éppen Izland és Skandináv-félsziget között. Pl. a zonális áramlást meridionális váltja fel évtizedekre, hosszú-hosszú évekre.
A kutatók azt is igazolták az elmúlt években, hogy ha felismerhetõ válnak a légkör-óceán kapcsolat rendszerben bármilyen ilyen jellegû zavar nyoma - amely ugye a minél hatékonyabb és pontosabb megfigyelést sürgeti-, akkor akár évekkel elõtte fel lehet készülni egy várható éghajlatváltásra akár regionális akár nagyobb térségben.
A XX. század elejei rendkívül gyors sarkvidéki melegedést alig egy-két bõ évtizeddel - mikor az AMO a tetõzés éveiben volt - követte a már ismeretes XX. század közepén jelentkezõ mini jégkorszak az északi féltekén.
Vajon a következõ érkezésérõl idõben tudni fognak elegen?