Fotóiskola

Azon az érzésen, hogy "basszus, el kéne adni a gépemet, mert lósz@rt se érnek a képeim", szerintem minden valamire való (amatõr)(?) fotós átesik, de még a profik is. Tehát ez nem szempont a továbbiakra nézve. Más szempont, más ízlés, más mondanivaló, stb., stb., stb. De pont ettõl szép és igazán izgalmas ez az egész fotó dolog. Beírom Joe McNally: "Kapd el a pillanatot" c. könyvébõl az "Alapelv". Egyszer már beírtam ezt, de annyira tetszik, hogy megint leírom. Remélem nem baj.

"A zár kioldásának nyers örömérõl mesél...újra és újra. A zár jól ismert hangjáról van szó, és arról a robbanásról, ami a fejedben és a szívedben történik, amikor elkaptad a pillanatot. Mert az a lényeg, hogy meglegyen a kép. Amikor képet készítesz, tudod, hogy a változó világ egy pillanata megfagyott. Valami stabillá vált, mindörökre. Elkaptál egy pillanatot, ami máskülönben örökre eltûnne. És ezután bármikor elõveheted, szemügyre veheted azt a pillanatot, legyen az hihetetlen vagy hétköznapi.
A könyv arról szól, hogy legyen a szemed a keresõn, amikor pont jó a fény. Arról, hogy az alany arcának apró változása elmondja az igazságot. Arról, hogy visszatartod a lélegzeted, miközben fotózol. Az idegességrõl, az örömrõl és arról a rettegésrõl szól, vajon sikerült-e elkapnod a pillanatot, megvan-e a kép. És persze arról is, amikor a levegõbe bokszolsz, és magadban örömtáncot jársz, amikor tudod, hogy sikerült."