Nem most fogom ritkitani a sárgabarackot, de amikor ilyen tömegû a kötõdés, hasznosnak tartom.Természetesen csak ahol hozzáférek, ott szoktam, van abban igazság, hogy akkor lesznek szép nagyok a szemek, ha teljes éréskor éppen egymáshoz érnek, nem nyomoritják egymást. Nekem bevált eddig, természetesen a fa egy bizonyos mérete után már nem nagyon lehetséges. Az én fáim közül az egyik még pont ott tart, hogy tudom kezelni, a többiek most fordulnak termõre. Az öreg fámon, amelyik pár éve elpusztult én sem bûvészkedtem. Én az alma és körtefáimon is megritkitom a termést, 2-2 db-t szoktam meghagyni, nagyon szép, piacos lesz az eredmény.Az idõsebb fáimat is ugy szoktam metszeni, hogy létráról, vagy a fáról minden pontját elérjem kézzel , elõször az asszony is sopánkodott, hogy mi marad a fán,aztán õsszel, amikor ládaszám szedtük a gyönyörû, méretes almát, körtét, már meg volt gyõzve.A permetezéssel kapcsolatban azt az elvet vallom, hogy minél kevesebbszer, de minél hatékonyabban történjen. Rendszeresen figyelem a fákat, sokszor elég , ha leszedem az éppen penderedõ leveleket, melyekben csak pár tetûlárva található és megáll a fertõzés.Célszerû a fák törzsénél kb. 30 cm sugarú körben kitisztitani a talajt és megszórni valamilyen talajfertõtlenitõvel, hogy a hangyák ne tudjanak felmászni a fára.
A tetûveszély nagyságrendekkel fog csökkenni. Ha az ember folyamatosan figyelemmel tudja kisérni a fáit, az idõjárás függvényéban nagyon hatékonyan élhet a védekezés különféle eszközeivel.