Ezek általaban magas CAPE mellett alakulnak ki, amikor a felhőtető bőven 10 km felé megy (a feláramlási sebesség nagy), és sokkal több töltésgóc alakul ki nagy magasságban. A fizika sem hülye, ezért a legkisebb ellenállás felé egyenlítődik ki a feszültség, így már földpotenciáltól jóval magasabban lejátszódik - az általában kisebb csúcsáramú - töltéskiegyenlítődés. Ráadásul relatíve jóval közelebb találhatóak egymáshoz a gócok. Ergo, e három hatás együtteseként a nagyon gyakori, de kisebb potenciál-kiegyenlítések kevesebb hanghatással járnak. 
Nem hiába látunk a vérmes szupercellák esetében szinte csak kizárólag a falfelhő közeléből kiinduló lecsapókat. A beáramló nedves levegő miatt kondenzációs töltésszétválasztás ugyanis ott a talaj közelében történik (közvetlenül a beáramlás felett) így onnan “könnyebben elérhető” a talaj, mig feljebb van a földnél közelebbi kiegyenlítődési lehetőség a szomszédos ellentétes töltésű töltésgócból.

Szóval nincs semmi “szélelnyomás” meg hasonló marhaságok, hiszen ez a jelenség szélcsend mellett is megfigyelhető, ha megfelelő helyen vagyunk. Kivéve persze egy erős középszintű jet esetében, de ez kitka.

Ugyanígy nem csak kizárólag Sc-hoz közhető, de nálunk a magas CAPE átlalában együttjár Sc-val is. Viszont vonalba rendeződöt, magas felhőtetős rendszereknél ugyanezt tapaszalhatjuk.