Egyetértek Seth-el, viszont annyiban korrigálnék, hogy régen szinte minden második ember fényképezett és nem volt (sokkal) kevesebb fényképezõgép.
Anno, aki fényképezésre adta a fejét, nem volt könnyû dolga, hiszen technikailag sokkal nehezebb dolguk volt, mint manapság a fotósoknak és nem volt média, aki terjeszthetné a képeket. Így általában, aki elõrukkolt egy jónak gondolt képpel, annak elõször a fotós társadalom bírálatán kellett átmenni. Akinek ez sikerült, annak a képe valószínûleg bejárta a világot és közismert lett, mint pl. amiket belinkeltél.
Manapság a média nagyon megkönnyíti a fotós dolgát; annyi lehetõség van ismertté tenni egy képet, ezzel valamelyest kikerülve a fotós társadalmat. Hiszen csak annyi a dolgunk, hogy feltöltjük a netre és máris több ezren látják. Természetesen ez nem jelenti feltétlenül azt, hogy bele is ég az emberek emlékezetébe egy kép, de elindulásnak nagyon nagy segítség.
Abban is teljes mértékben egyetértek, hogy igen magas lett az ingerküszöbünk. Csak arra gondolok, hogy nézem/látom/csinálom az online galériák (természet)fotóit (ahol lehet véleményezni, szavazni, hét,- és hónap fotója lehetõség, stb) és egy olyan képtõl, amire néhány évvel ezelõtt elalélt volna nagyon sok ember, most még a kommenteket is spórolják tõle!


Visszaolvastam a szöveget: remélem nem írtam zagyvaságokat és ki tudjátok szûrni a mondandómat. nevet Mindegy, most már elküldöm. nevet