Erre Andy Warhol válaszolt a 15 perc hírnév kapcsán...
Szerintem aki a 15 percet eléri, már a csúcson van ma. Olyan mennyiségben ömlik az információ és a kép az emberekre, hogy nem fognak ennyire beégni a mégoly elsõrangú képek se, ma már nincsenek hõsök, akik bekerülhetnének a sajtóba. Celebk*#vák meg celebpolitikusok vannak, köztük elvész minden, ami értékes. Mondjuk gondolj abba bele, hogy még a mai emberek közt is bõven akad, aki megismeri fényképrõl Niels Bohr-t, vagy Marie Curie-t, vagy mondjuk Amundsent, de a mai tudósok közül kit ismerünk fel?? Maximum azokat, akik kellõen hypeolják magukat, pl. Dawkins vagy mondjuk Attenborough. (és õk hol vannak teljesítményben az elõbb felsoroltaktól...) A mai emberábrázolás amúgy is a szenzációra koncentrál csak, még az eleve híres közemberek körében is.
Utoljára talán a Challenger katasztrófája volt az, ami politikától és nemzettõl függetlenül elhíresült (a 9.11. azért nem, mert ott egyértelmûen a megosztó politika a lényeg) kép emléket ad. De a sikerek képi beszámolói elsorvadnak órák, napok alatt...
Szó nincs arról, hogy kevesebb jó fotós lenne, tény, hogy egy Robert Capa vagy Ansel Adams sincs ma szem elõtt, de nem azért, mert nincsenek ilyenek, hanem, mert elvész a munkájuk a többi millió közt.

Amit a sajtófotós képrõl írtál, azzal egyetértek, annyi különbséggel, hogy még egy ipari kamera is _jobb_ képet csinált volna róla...