Fotóiskola
Fotóinfó
Ajánlott M42-es objektívek: Link
Huhh, érdekes témát vetettél fel, melyre "akadályoztatásom folytán" csak most tudok reagálni. Egyetértek az elõttem szólókkal ill. hozzátennék ezt-azt.
Jó, hogy kiemelted a digitális fotózást; pont ennek köszönhetõen alakult ki a mai áldatlan állapot. A technikai paraméterek hajhászása mellett ugyanis egyre inkább eltörpül a kép mondanivalójának jelentõsége, lényeg, hogy zajmentes és a végletekig éles legyen a kép. Hogy a téma semmitmondó, unalmas, az nem számít, hiszen "egy profi digitális géppel csináltam, tehát csak tökéletes lehet". Sok mai "fotós" nincs tisztában az alapvetõ dolgokkal sem, úgymint kompozíció, képhatás, de akár a blende-záridõ-érzékenység összefüggéseit is említhetném. Nem, ezek a fotósok elhiszik, hogy a gép a mindenható, és ráadásul ezt is sulykolják beléjük a reklámok. De hogy ne essünk át a paci másik oldalára: a filmes fényképezés fénykorában is rengeteg gagyi kép született (nem kell messzire mennünk, lapozza csak fel mindenki otthon a fotóalbumot ). A gagyi természetesen csak "müvészi" tekintetben értendõ, hiszen a családi, utazási és egyéb személyes fotók igenis hatalmas értéket képviselnek a készítõje vagy a család számára. Ugyanez van jelenleg is, milliárdnyi "gagyi" fénykép készül, de ez nem baj. A baj ott kezdõdik, amikor ezek a gagyi képek különbözõ fórumokon pajzsra emelve vannak körbehordozva - nem a "müvészi" érték okán, hanem mert megfelel a közízlésnek, azaz harsányan látványos. Ellenpéldaként álljon itt egy kép, ami nekem örökre beleégett a tudatomba; a kép a német természetfotósok egyesületének idei nyertese. Az eredményhírdetéskor hatalmas volt a felháborodás, a képet igen sokan a kukába dobták, a készítõjét tehetségtelenséggel vádolták. De miért is? Mert nem felel meg a közízlés által elvárt (és sok fotós csak a közízlést képes kiszolgálni, nulla kreativitással...) sémának. Ez pedig azért van, mert senki nem veszi magának a fáradtságot, hogy egy-egy képpel hosszabban idõzzön és hagyja, hogy hasson rá. Számomra ez a kép az egyik legjobb természetfotó (most lehet engem is szapulni ). Felégett talaj, rettegõ, menekülõ, az ember közelségével nem sokat törõdõ ragadozó, az egész pedig fekete-fehérben, kicsit elmosódva... hihetetlen. Szinte természetes, hogy a képpel sokan nem tudnak mit kezdeni, de ez nem a kép hibája Link
Igen, ma is lehet maradandót alkotni, csak azzal nagyon nehéz feltünni és érvényesülni. De ez már nem a fotós hibája, hanem a társadalomé, és ez hú de messzire vezetne már
Jó, hogy kiemelted a digitális fotózást; pont ennek köszönhetõen alakult ki a mai áldatlan állapot. A technikai paraméterek hajhászása mellett ugyanis egyre inkább eltörpül a kép mondanivalójának jelentõsége, lényeg, hogy zajmentes és a végletekig éles legyen a kép. Hogy a téma semmitmondó, unalmas, az nem számít, hiszen "egy profi digitális géppel csináltam, tehát csak tökéletes lehet". Sok mai "fotós" nincs tisztában az alapvetõ dolgokkal sem, úgymint kompozíció, képhatás, de akár a blende-záridõ-érzékenység összefüggéseit is említhetném. Nem, ezek a fotósok elhiszik, hogy a gép a mindenható, és ráadásul ezt is sulykolják beléjük a reklámok. De hogy ne essünk át a paci másik oldalára: a filmes fényképezés fénykorában is rengeteg gagyi kép született (nem kell messzire mennünk, lapozza csak fel mindenki otthon a fotóalbumot ). A gagyi természetesen csak "müvészi" tekintetben értendõ, hiszen a családi, utazási és egyéb személyes fotók igenis hatalmas értéket képviselnek a készítõje vagy a család számára. Ugyanez van jelenleg is, milliárdnyi "gagyi" fénykép készül, de ez nem baj. A baj ott kezdõdik, amikor ezek a gagyi képek különbözõ fórumokon pajzsra emelve vannak körbehordozva - nem a "müvészi" érték okán, hanem mert megfelel a közízlésnek, azaz harsányan látványos. Ellenpéldaként álljon itt egy kép, ami nekem örökre beleégett a tudatomba; a kép a német természetfotósok egyesületének idei nyertese. Az eredményhírdetéskor hatalmas volt a felháborodás, a képet igen sokan a kukába dobták, a készítõjét tehetségtelenséggel vádolták. De miért is? Mert nem felel meg a közízlés által elvárt (és sok fotós csak a közízlést képes kiszolgálni, nulla kreativitással...) sémának. Ez pedig azért van, mert senki nem veszi magának a fáradtságot, hogy egy-egy képpel hosszabban idõzzön és hagyja, hogy hasson rá. Számomra ez a kép az egyik legjobb természetfotó (most lehet engem is szapulni ). Felégett talaj, rettegõ, menekülõ, az ember közelségével nem sokat törõdõ ragadozó, az egész pedig fekete-fehérben, kicsit elmosódva... hihetetlen. Szinte természetes, hogy a képpel sokan nem tudnak mit kezdeni, de ez nem a kép hibája Link
Igen, ma is lehet maradandót alkotni, csak azzal nagyon nehéz feltünni és érvényesülni. De ez már nem a fotós hibája, hanem a társadalomé, és ez hú de messzire vezetne már