Errõl nekem a verselemzés jut eszembe, hogy mit kötelezõ belelátni. Mit is tudunk a kép készítési körülményeirõl? Nyuli említi, hogy felperzselt a fû, én nem látom, hogy az, ez nekem nem jön át. A gepárd belenéz a kamerába, mint mindig, ha észreveszi, hogy van ott valaki. Ez se ügy tehát sztem. Semmi különlegeset nem érzek benne, érzelmet fõleg nem. Totál az a benyomásom, hogy éjjellátó ipari kamera képe, nem fotósé. Semmi tudatosság nincs benne, annyira véletlen és esetleges, hogy az már fáj. A kompozíciótlanság, vagy hogy mondjam, talán lehetne jó dolog, ha lenne funkciója, de nem találok azt sem.
Nem tévén nõttem fel, 22 éve nincs is, nem érdekel a divat, se fotózásban, se másban.