Ha már ilyen filozofálgatós a hangulat: november környékén régebben hajlamos voltam azt kívánni, hogy bárcsak lenne itt a Kárpát-medencében örökké 25 fok, napsütés. Most meg ránézek a fáklyára, és megöl az unalom, sőt, megdermed a vér az ereimben, ha elképzelem, hogy tényleg ez lenne egész évben.
Lehet, hogy ha kivonnánk a mostani klímánkból a tavaszi fagyokat és a nyári aszályt, azt mondanám rá, hogy jó, ahogy van, a maga kiszámíthatatlanságával együtt.