Na ebbõl megint regény lesz, de kénytelen vagyok idézni az OMSZ házinyomdájában készült METEOROLÓGIA c. mûszaki értelmezõ kéziszótárból, melynek címszavait Czelnai, Götz, Tanczer et al. definiálták; idézek pár sort:
Világító felhõ
A cirrus felhõre emlékeztet. Rendszerint kékes vagy ezüstös, néha narancssárga-piros színû, s az éjszakai égbolton jelenik meg. Feltételezik hogy a KOZMIKUS POR alkotja. Ritkán figyelhetõ meg stb..." Akkoriban (nem is harminc hanem már negyven éve) én még ezt láthattam, magaslégkörben lebegõ kozmikus port.
Viszont a mai világító felhõket az ózonpusztító anyagokkal illetve az üvegházhatás gázaival hozzák összefüggésbe; két idézet:
"Sokáig azt gondolták, hogy a pazar látványon kívül a sztratoszferikus felhõk meteorológiai szempontból érdektelenek. A légköri ózon változékonyságának vizsgálatai során a levegõkémikusok kimutatták: e felhõk jégkristályainak nagyon is fontos szerepük van a sztratoszféra értékes ózontartalmának csökkentésében. Jelenlétükben ugyanis lényegesen felgyorsul a magaslégköri ózon bomlása. Felületükön az ózonnal egyébként nem reagáló vegyületekbõl, például a sósavból (HCl) és a klórnitrátból (ClNO3) klór szabadul fel."
"A meteorológusok feljegyzései szerint azonban az utóbbi évszázadban egyre közönségesebbé váltak e fellegek, kiterjedésük és fennmaradási idejük is nõtt, sõt, újabban a 40. szélességi kör környékén is megjelentek. Ennek pedig az lehet az oka, hogy az üvegház gázok - elsõsorban a metán és a szén-dioxid - mennyisége alaposan megnõtt a légkörben. A felszínrõl felszálló vízgõz ugyanis már általában 15-20 kilométeres magasságban megfagy, a metán azonban ennél magasabbra száll, majd a felsõ légkörben az ultraibolya sugárzás hatására elbomlik, és egyebek mellett vízzé alakul; ez adja a világító felhõk jég-utánpótlását."
Ezek a világító felhõk nem "azok".