A magfogás bizony megér egy misét. laza
A paradicsom mivel jórészt öntermékenyülõ, azaz a virág szerkezeténél fogva még azelõtt megtermékenyül, hogy teljesen kinyílna, valószínûleg nem fog hibridizálódni más paradicsommal, így itt a fajtaazonos mag elõállítása nem nehéz feladat. Teljesen érett termést szedjél le, de ne túlérettet, vagy régóta földre pottyantat, mert abban a magok idõ elõtt csírázásnak indulhatnak. Kapard ki a magokat, sûrû szûrón mosd át, hogy a nyálka egy része leázzon, majd egy tálcán szárítsd ki és már mehet is a vetõmagos zacskóba.
A paprika macerásabb növény. Annál a hibridizáció elég nagy eséllyel megtörténik, hogyha több fajtát termesztesz egymáshoz közel. Ráadásul a csípõs paprikák "elõszeretettel" csípõsítik meg az édeseket (mármint nem magát a termést, hanem a csípõssel keresztezõdött magot, amibõl a következõ évben szeretnél palántát nevelni). Itt tehát praktikákhoz kell folyamodni.
Az idegentermékenyülõ növényeknél általunk már használt és ajánlott házi praktika a virágzat kinyílása elõtt azok izolációja oly módon, hogy egy átlátszó mûanyag zacskót húzunk rá, megvárjuk míg ezalatt kinyílik a virág és azt mi magunk porozzuk be, majd visszarakjuk a zacskót még pár napra, amíg a terméskezdemények meg nem jelennek. Utána levehetjük. Ezt természetesen azokra a virágokra, majd termésekre értem, amit magfogási célból akarunk használni, a fogyasztási célra való virágokat és azokon kialakult terméseket nem "bántjuk". Így pl. többféle paprikát is tudunk egymás szomszédságában termeszteni.
Persze néhány növénynél macerásabb, pl. kukorica vagy spenót (egyivarú vagy kétlaki), de itt sem kivitelezhetetlen. Szerencsére a legtöbb növénynél nem ilyen bonyolult a mûvelet. Arra kell ügyelni, hogy a zacskó elég nagy legyen ahhoz, hogy a virág(zat) kényelmesen elférjen benne, ne törjön össze, ne ragadjon a zacskóhoz, átlátszó legyen a zacskó, legyen elég levegõ a légzéséhez ("pufi" legyen) és a virágzat alatt jól kössük el a száját, hogy a nem kívánatos idegen pollen, kíváncsi méhecske ne férjen hozzá. Az is megoldás lehet, hogyha a kívánt növénybõl 1-2 tövet kiásuk és izoláltan kezeljük, pl. a lakás ablakában belül, vagy a kert távol esõ szegleteiben a fõ termesztési területtõl távol.
A paprika magját ne a fogyasztásra érett állapotban szedd meg, azaz pl. a tv paprikánál ne a zöldes-sárga termésbõl vedd ki, mert az jó eséllyel még biológiailag nem érett (léha, papírszerû, meddõ a mag, nem fejlõdött ki benne a csíra). Magfogási célra (a már leírt izolált módszerrel megtermékenyített virágot használva) a paprika termését hagyd sokáig a növényen, az nyerje el a fajtára jellemzõ érett színt, akár még "szottyadhat" is a növényen és csak utána szedd le! A legszebb, legegészségesebb termésekbõl szedj magot, ezzel te magad is szelektálod a fajta tulajdonságait. A magok tisztítása, szárítása, eltárolása hasonló a paradicsoméhoz.
Tavasszal vetés elõtt érdemes házi kotyvalékban (több receptet is találsz a neten) csávázni a magot, hogy a palántabetegségeket elkerüld.
Mindig csakis egészséges növényrõl szedj le termést, mert a betegségek a magokba is átöröklõdhetnek!

A magfogásról bõvebben: Link