Kíváncsi lennék, melyik könyvben olvastad ezeket, mert komoly tévedések vannak az elmélkedésedben.

"Mint tudjuk, a tengerszintváltozásokat elsõsorban a lemeztektonikai mozgások, másodsorban a klímváltozás miatti hõtágulás, és csak harmadsorban a jég olvadása/gyarapodása okozza."

Ez így semmiképpen sem igaz. A globális tengerszint fõ módosító tényezõi egyfelõl tényleg a lemeztektonikai mozgások, de ezek nagyon lassan, csupán több tízmillió év alatt vezetnek érdemi változáshoz. Ez a lassú hatás azon alapszik, hogy amikor a kontinensek sok helyen szétválóban vannak, és köztük új óceánok nyílnak, akkor a fiatal óceáni hátságok forró (emiatt relatíve kis sûrûségû) anyaga gyakorlatilag vizet szorít ki, ezzel "nyomja fel" tengerszintet. Amikor a kontinensek szuperkontinenssé egyesülnek (ilyen volt a Pangea a perm végén), akkor a megmaradó óceánok aljzata idõs, nagy sûrûségû, tehát jobban besüllyed a földköpenybe. Ezzel az óceánfenék mélyül, és vele a tengerszint is mélyebbre száll. De nem lehet elégszer hangsúlyozni: ezek a változások nagyon lassúak, a lemeztektonikai ciklusok több tízmillió év alatt tudnak csak komoly változást elõidézni!

Rövidebb idõtávon (akár pár ezer év alatt is) bizony a jégsapkákban lekötödõ ill. olvadáskor onnan felszabaduló vízkészlet tudja akár 100 méteres nagyságrendben is változtatni a tengerek szintjét. Nem is kell túl messzire visszamenni, a legutolsó nagy eljegesedés (glaciális) mintegy 10 ezer évvel ezelõtt ért véget. Az Európa és Észak-Amerika jelentõs részét elborító jégsapka elolvadása egy-két ezer év alatt 100 méterrel emelte meg a tengerszintet. (Köztudott, hogy addig szárazon volt sok mai sekélytenger, így pl. a Bering-szoros, amin egyszerûen átgyalogoltak Ázsiából Amerika õslakosai.) A glaciálisok és interglaciálisok váltakozása miatt ez a 100 méteres ingadozás az elmúlt 2 millió év során mintegy 20 alkalommal megismétlõdött...

Az óceánvíz hõtágulása a jégolvadással azonos irányban hat, de sokkal kisebb mértékben, a legszélsõségesebb esetekben is csupán pár méterrel tudja fokozni a vízszintingadozást.



"A nagyobb földtörténeti korszakok vége (a karbon kivételével) mind egy (idõben lokális) tengerszint-minimum környékén vannak. Ezen belül a nagyobb minimumok egybeesnek a nagy kihalásokkal."

A kréta végi (a dinoszauruszok végzetét jelentõ) kihalás gyakorlatilag pont a geológiai múltban ismert legmagasabb tengerszint idején következett be. Olyannyira, hogy ekkor az észak-amerikai és észak-afrikai "kontinens" (mármint kontinentális lemez) jó részét is sekély tenger borította.



"A mai tengerszint csupán kb. 30-50 méterrel van magasabban, mint a perm végén (ekkor volt a legalacsonyabb a földtörténelem során)."

Mint írtam, 10-12 ezer éve az eljegesedésnek köszönhetõen a mainál kb. 100 méterrel volt alacsonyabban a tengerszint... és a perm véginél még az az állapot is magasabb vízszintet jelentett. Jelenleg még elég sok helyen van intenzív óceáni hátságképzõdés a Földön, így a lemeztektonikai ciklusok nagyságrendjében még ma is abban a magas vízszintû idõszakban járunk, aminek a csúcsa a kréta vége táján lehetett. Más kérdés, hogy a sarkok eljegesedése rövidebb idõskálán ezt felülírta - de az elmúlt 1-2 millió év vízszintjei így sem számítanak különösebben alacsonynak.



"Egy egyetemi elõadás szerint napjainkban is egy kisebb kihalási hullám van (amit az ember valószínûleg átvészel), ami talán ennek köszönhetõ."

Ez már inkább bioszféra, de a ma észlelhetõ kihalási hullám sajnos az emberi tevékenységnek (ma leginkább az erdõirtásnak, környezetszennyezésnek, az elõzõ pár ezer év során a vadászatnak) köszönhetõ.