Nagyon érdekes volt a felhõzet fél-egy órája. A burgenlandi elnyíródott monocellák keleti széle sodródott fölénk igen lassan, de a furcsa, egyben igen szép az volt benne, hogy a szemerkélést okozó Ac-As mezõ fölött-elõtt jó ideig nem volt látható kiterült magasszintû Ci3, a meddõvé váló középszint vette fel az üllõ alakot. Mi több, az aljából kövér, szürkéskék mammák csüngtek, mögötte pedig a színtiszta kék ég.. Lentrõl is látszott, hogy a magassági szelek is gyengék, igazi kérészéletû hõzivatar volt - valahol Burgenlandban. Sajnos nem volt nálam fényképezõ, pedig ritkán látható égkép alakult ki.