Sziasztok. (Régóta akartam róla írni, de csak most szántam rá magam)

A szupercellák, avagy miért "rettegnek" tõle a télálló kaktuszok?

Még 2010 nyarán sikerült hozzájutnom egy Echinocereus triglochidiatus-hoz, mely olyan erõteljes növekedéssel rendelkezik, amivel még nem találkoztam. (Fent, középen) Link
A makói Benke Pétertõl származó növényrõl egyetlen egy információm van, ami a Mesa Garden száma. A mesa-szám különbözteti meg az élõhelyi formák közötti kisebb-nagyobb eltéréseket. Link
Ezt írja róla: "260.9-triglochidiatus SB1598 /18/ Otero Co, NM, stems over 1m tall"; vagyis a hajtások az 1 métert is elérhetik, meghaladhatják.
Ez az információ annyira felvillanyozott, hogy idén májusban már az egész telep kiültetését szerettem volna elvégezni a dézsából, de közbejött valami...
2013.05.11.-e erõsen "beégette" magát az emlékezetembe. Ugyanolyan májusi nap volt, mint a többi, de a végére egy szupercella tette fel az "i"-re a pontot.
Az elsõ zivatar, amely 19:00 óra után érkezett meg, még elég gyenge volt. Közepes intenzitású esõ, viszonylag kicsi, borsónyi jegekkel, amelyek gyakorlatilag függõlegesen estek. Link Link
A második felvonás valamivel 21:30 után érkezett meg egy szupercella személyében. Emlékszem, majd 1 óráig folyamatosan villámlott dél felõl, mire ideért a "szörnyeteg". Link Link Link Link
A szupercella irtózatos szélviharral, felhõszakadással, jéggel pusztított. Olyan erõs volt az intenzitás, mintha köd lett volna. Rengeteg fát megtépázott városszerte. A helyi újság, akkori internetes beszámolója. Link
A nagy szél és az ablakainkhoz folyamatosan ütõdõ jég miatt komoly aggodalmaim támadtak a város keleti határában fekvõ kertünk miatt. A fák tele gyümölccsel, az õszi ültetésû borsó már szedhetõ, a télálló kaktuszok már bimbós, virágzó állapotban... Három napra rá (2013.05.14.-én) készítettem az alábbi képeket: Link Link Link / Link Link Link
Az utolsó képen a fentebb említett Echinocereus triglochidiatus-on szépen látszódik a sûrû tüskézettség hiánya. Szó szerint belefúródtak - a 100-120 km/h-s szél miatt - a jégszemek és felsértették a kaktusz bõrét. Ezzel szemben Echinocereus coccineus-nak csak a virágai sérültek meg, maga a növény nem.
Az anyanövény felsõ részét gombás fertõzés támadta meg, így gyorsan kellett cselekednem. A rothadás belül olyan gyorsan terjedhet, amelyrõl kivülrõl rápillantva sejtésünk sincsen. Feldaraboltam az egészet, majd elültettem az épen maradt dugványokat - sõt még magát anyanövényt is - néhány hét múlva. Ha ezt nem teszem, akkor az egész növényre átterjedt volna a fertõzés. Link Link Link
Összefoglalva elmondható, miszerint az Echinocereus triglochidiatus-nak csak egy természetesen ellensége van; a szupercella.
2010 óta a szabad ég alatt nevelkedõ kaktusz 3 év után majdnem elpusztult... De vajon meddig élhet továbbra is háborítatlanul?