Mit is mondhatnék... már hiányzik mint vakondnak a betonalap.
Ahogy nézem (persze még messze van - hátha csoda történik) augusztus eleje megint kuka az életidőmből.
Mikor olvasok olyan cikkeket, hogy "téli depresszió", az számomra teljesen értelmezhetetlen.
Ősszel örülök a legjobban, hogy vége a kánikuláknak, folyton izzadásnak, trópusi alvatlan éjszakáknak, szúnyogoknak (tudom, biodiverzitásban szükség van rájuk), és összességében a nyárnak.