Nem tudom, nekem néha eldurran az agyam az ilyenektől. Nem mintha nem lenne alapja, mert a jelek szerint nagyon is van, de ezen a nyáron (és már jónéhány éve) mást sem hallani, csak azt, hogy mindmeghalunk. Nem neked szól, nehogy félreérts, mert azon a szinten, ahol mi vagyunk, igencsak korlátozottak a lehetőségeink. A magam részéről (és gondolom ezzel nem vagyok egyedül) nem járok hatezer köbcentis, háromtonnás SUV-al, nem megyek nyaralni egy évben háromszor repülővel, nem szoktam elugrani Milánóba egy kávé kedvéért, csak mert megérdemlem. Ami nekem felcseszi az agyamat, az az, hogy az átlagpolgárnak nincsenek valódi lehetőségei, illetve vannak, csak nagyon korlátozottan. Évente tizenegyezer tonna, fel nem használt ruhát szórnak szét az Atacama-sivatagban, a jelek szerint dől a szennyvíz többek között a Szajnába, nagyrészt politikai okokból újraindítottak egy csomó szénerőművet Európában, hogy meg ne fagyjon a tisztelt nagyérdemű, kilencvenháromezer kilométerről hordják ide azt az élelmiszert, aminek egy jó része kis túlzással a kert végében is megteremne, minden kaja műanyagba van csomagolva, de én vegyek bambuszfogkefét, mert elpusztítom a bolygót. Az olajárral meg közben úgy játszanak, ahogy csak akarnak, kényük-kedvük szerint. A hócipőm kivan ezzel az álszent, profitéhes, idióta felfogással a sz@rházi, pénzéhes, korrupt politikusokkal az élen. duhos
Bocsánat, ez kiszaladt. Na, befejeztem a puffogást.