Itt vagyok a 28 fokos szobában, és elnézést azoktól akiket untatna, de leírnám:
Gyerekkoromban a szüneteket (nyári/téli) nagyszüleimnél töltöttem. Dél-Alföld (Szentes környéki) tanya.
Téli szünet. Egyik este nagyapám behozta a lapátot a konyhába. (?) Kérdezem. Mondja: majd megtudom.
Másnap reggel látom, hogy az öreg mászik ki a szoba ablakon a lapáttal, hogy kívülről ellapátolja az ajtó elől a havat, hogy egyáltalán ki lehessen menni a házból.
Most meg (gyakorlatilag ugyanazon a vidéken) itt ülök egy szétszáradt félsivatag közepén, ahol minden nyáron, majd minden nap 35-40 között van, és nagy havat, a már felnőtté érett gyerekeimnek nem is nagyon tudtam mutatni.
Mindezt egy életen belül.
Utoljára 1986-ról 1987. telére emlékszem (épp katona voltam), amikor is -30-nál megszűnt volna a határőrizet, de csak -28 volt, és kimentünk befelé irányulóra zárni. 8 órát voltunk kint. Mikor beértünk a ruhát úgy szedték le rólunk, és volt akit etetni is kellett mert kifordult a kanál a kezéből. Most úgy emlékszem: szép idők voltak.