Nagyon kellene itt az eső, és nem csupán azért, hogy a még itt-ott megmaradt növényzet túléljen.
Szinte napi szinten, elég sokat járok-kelek Szeged közvetlen közelében külterületeken (Sziksós-tó, és kicsit távolabb Szatymaz).
Megyek olyan földutakon, ahol jobbról csontszáraz rét-legelő (rosszabb esetben gazos terület) vagy erdősáv, balról meg még álló kukorica, vagy napraforgó.
Ilyenkor egyfolytában olyan érzésem van (elnézést a költői képért), mintha egy rohadt nagy bekészített sparhelt-ben járkálnék, ami alig várja a szikrát.
És mindig vannak olyan embertársaink, akik ilyenkor sem tudják elképzelni a "telken" a bográcsos- vagy szalonnasütés nélküli hétvégi bulit. Mindezt 30-40-es széllökések mellett. Pl. a Sziksóstói üdülős rész, papíron (közigazgatásilag) belterületnek számít (amúgy életszerűen nem az, és tele erdős részekkel), és hallom szintén aggódó környékbeliektől, hogy az ilyenek erre hivatkoznak - azaz belterületre nem vonatkozik a tűzgyújtási tilalom. Hát az 'elmebeteg' szó nem elég kifejező erre.