Az általam nagyra becsült és többször idézett Mátyás Csaba erdész akadémikusunk ezt nevezi a "tudomány csődjének".  Ugyanis nincs és nem is lehetne fontosabb feladata, sőt nagy szavakkal élve: "szent küldetése", mint a tudományos eredmények, közérthető, legszélesebb körű ismeretterjesztése. A köz oktatása a közoktatásban, pedig szintén ebből a forrásból kellene, hogy fakadjon.  Hiszen a tanárképzés egykor nagyon erős szakmai képzést, és szakmai tudás elsajátítási és alkalmazási képességet is jelentett. Az elhivatottság mellett. Egy reál gimnáziumi tanár annó dacum a szakjának, a tudományának magasan kvalifikált szaktudósa volt. (Ma is vannak jó páran...). Szinte nem volt választóvonal a felsőoktatás fele...oda-vissza jártak benne...

A tudomány, az enciklopédisták kora óta egyre fokozottabb erővel, a csak és egyetlen célt, a profit maximalizálást megvalósító gazdaság és a vele járó társadalmi hatalom, és az ennek érdekeit mindenben és mindenáron kiszolgáló politika szolgálatába állt.
Kezdetben még talán lehajtott fejjel, de ma már szinte világvallássá vált nemzetközi tudomány eredményességi mutatók (citációs indexek, kumulatív impakt faktorok stb.), átláthatatlan tömjénfüstjében úszik.
A végtelen körbehivatkozások, a prekoncepciókhoz igazított eredményeket felmutató megélhetési kutatók masszája lett, végtelen mennyiségű nanoméretű részletre analizálva, bontva az egészlegesen működő világunkat. És nem érti, hogy hiába és hiába rakja újra össze az elemeit, nem áll össze ismét egésszé.
Meg kell nézni egy evolúció biológus és egy mikrobiológus közötti tudománymetriai besorolási különbséget. Ordítani fog, hova áramlik a pénz, a "publikálj vagy dögölj meg" farkastörvény mentén felépített  kutatási, pályázati pénzforrás rendszerek nyomában. És, hogy a finanszírozók a háttérben kik is valójában, azok akik már eleve kezükbe tartják a kívánt eredményt. Olyan mint visszafele deriválni...
Tisztelet a még így is számos, csak azért is ez ellen küzdő kivételeknek! Mert vannak...!)
Így alakult ki, hogy a tudomány egyrészt nem ér rá és nem is érdeke, hogy azt folytassa, ami részben az elemi létét, a fenntartását, az alapját jelenti, a köz érthető ismeretterjesztését. Még a szakmákon belül sem... ezt a saját berkeinken keresztül is elég közelről szemlélem.
Akik ezen a kapun, mint egyetemi, főiskolai hallgatók inputként belépnek a rendszerbe, már eleve erre szocializálva érkeznek meg, és olyan agymosáson mennek keresztül 5-6 év alatt, hogy lehetőleg a legfontosabbat, a gondolkodás képességét, a valódi miért kérdések felvetésének képességét és ne adj Isten a valós válaszok felfedezését, és annak érthető közzé tételét nyomokban is elveszítsék. (Lásd Géczy Gábort erről részletesen.)
Ugye az az első közoktatási törvényünk döbbenetes, ám sose citált első sora: " A köz oktatásának legfőbb feladata a köz hű alattvalókká képzése." Ma már ez végtelenül kifinomult módon, végtelenül bonyolult módszerekkel folyik, szarral áttört aranyköntösbe csomagolva (Idézet egy kora újkori montpellieri orvosdoktortól a jogászok kocsmájában tartott székfoglalón, a jogról.)