Már 31 év telt el az emlékezetes 1993. november 13-i havazás óta. Szombati nap volt, az időjárás előrejelzések még előző nap sem említettek kiadós, országos havazást. De nyugat felől érkező peremciklon alakult ki felettünk és borított mindent. Aznap délelőtt még átgurultunk Jászapátira a piros TLX-es Daciával, majd erősen havazni kezdett. Már 10 cm felett járt a hótakaró, amikor ebéd után pánikszerűen hazaindultunk a nyári gumikkal. 17 éves voltam, este irány a város, hógolyózás, éjszaka hazafelé fürdés a friss hókupacokban. Estére 16-20 cm-es hóréteg alakult ki, majd 15-én még jött némi utánpótlás, 19-24 cm-esre hízott a hótakaró Jászberényben. Az ország legnagyobb részét 10-30 cm-es összefüggő hótakaró borította. A Mecsekben 35-40 cm is előfordult, viszont ÉNY-on, ÉK-en és DK-en kevesebb volt a hó. A Kelet-európai-síkságon -6; -10 fokos Tmax-ok voltak azokban a napokban, hidegdepóból nem volt hiány.  
A hideg idő egész novemberben kitartott, sőt november 29-én egy mini mediterrán ciklon tetemes havazást okozott a Dunántúlon. Sajnos csak ott, hiába csorgattam a nyálamat a TV előtt, nézve a tudósításokat. Nálunk ebből egy hópehely sem jött, a régi hó addigra 6-8 cm-esre fogyatkozott. Estére a Dunántúl D-i felén 50-60 cm-es hóréteg alakult ki, az ÚTINFORM szerint ezeken a területeken még hólánccal sem volt ajánlott útnak indulni. Az akkori legnagyobb példányszámú napilapból beragasztgattam a naplómba a kapcsolódó cikkeket, az egyiken egy kép: négy usankás alak próbál tolni egy Skoda kisbuszt a hótengerben, valahol a Dunántúlon.
Ez előző évek fényében sajnos úgy tűnik, hogy ezek az idők elmúltak. Régen kb. minden harmadik novemberben volt egy nagy dobása a télnek.