Említett kijelentésemet továbbra is fenntartom, s ehhez semmiféle D.M. "izmusnak" nincs köze. Itt egy idõjárást szeretõ, és annak alakulását gondosan figyelemmel kísérõ ember több, mint 30 éves tapasztalatairól van szó. Ha az õsz eleje tartós elõoldali szituációt, gyakori délies légáramlást hoz, s ennek következtében átlagnál jóval melegebb, száraz idõt, akkor bizony a tél -legalábbis annak elsõ fele- enyhének várható.
Ennek oka véleményem szerint az alapvetõ makrocirkulációs mechanizmusban keresendõ. A meleg õszelõ azt jelzi, hogy gyenge a sarki hidegbázis, a kisugárzás növekedésével sem fejlõdik megfelelõen -mondhatni, csökött marad. Ezzel szemben, ha az éjszakák hosszának növekedésével a sarki hideg légtömegek mennyisége gyorsan növekszik, akkor általában már augusztus legvégén, szeptember elején-közepén kiadósan elárasztanak minket. Ebben az esetben a meridionális hõkicserélõ fázis után tartósan zonális áramlás jön létre október második felében, novemberben -Közép-Európa felett anticiklonális, csendes idõjárással. Az ezalatt felhalmozódó hideg sarki levegõ aztán szigorú telet okoz nálunk decemberben, januárban.
Csökevényes hidegbázis, meleg õszelõ esetén is felgyülemlik lassan a sarki hideg, ilyenkor az elsõ komolyabb elárasztások október legvégén, november elején következnek be, korai telet hozva. Ezzel aztán hosszú idõre ki is merülnek a csekély hidegtartalékok - tartós zonális idõszak veszi kezdetét decemberben, januárban, és általában csak e hónap végére, illetve februárra fordul újra hidegre az idõ. hideg